Exkluzív interjú a Rióban taroló legendás magyar klub elnökével

Ha az ember a Vasas SC hivatalos honlapjára látogat, két dologgal azonnal szembesül. Elsőként a klub jelmondatával „A család az első.”, majd a fenomenális eredménysorával „50 olimpiai, 52 világbajnoki és 55 Európa-bajnoki arany”!

 

A magyar- és egyéb hazai, illetve nemzetközi sikerek már bele sem férnek a felsorolásba, pláne nem a fejlécbe. Így hát nyugodtan kijelenthetjük: ennyire sikeres egyesületnek az elnökének lenni több, mint sima felelősség. Főleg akkor, ha hozzátesszük, hogy 23 szakosztályból áll a klub, valamint arra is emlékeztetünk mindenkit, hogy Hosszú Katinka (3), Szilágyi Áron és Szász Emese révén az angyalföldi klub sportolói több aranyérmet szereztek a riói olimpián, mint a világ háromnegyede.

 

Markovits Lászlót, az egykori kiváló teniszezőt, akinek a felülmúlhatatlan édesapja a világ valaha volt egyik legjobb vízilabdázója, azóta ismerem, amióta először választották elnökké. Ez 2002 októberében történt, azóta nagyjából 4 és 5 évenként választják újra, és csak néhány örökké elégedetlen szurkolónak jut az eszébe az, hogy nem neki kellene irányítania Magyarország egyik legfontosabb klubját. 

 

Rengeteg vitám volt vele, sok dolgot láttam másképpen, mint ő, és fontos tudni azt is: a sportpályákon kívül még soha nem találkoztam vele, 10-nél többször nem beszéltünk egymással telefonon, és még egy kávét sem ittunk meg együtt soha.

 

Azt viszont pontosan tudom róla, hogy meghalna a Vasasért, bárkinek neki megy, ha a klubról van szó, és annyira, de annyira szereti, hogy szánt szándékkal soha nem ártana imádott egyesületének. 

 

Az előbb említett problémák ellenére viszont mindig, minden kérdésemre válaszolt, soha nem hazudott, soha nem csapott be, cserébe mindig elmondta a véleményét. Akár tetszett nekem, akár nem. Szóval jól elvagyunk 15 éve…

 

Viszont most sem vettem észre rajta, hogy ne lett volna őszinte.

 

Kétrészes interjúnk első felvonása következik.

 

Most már inkább Tokióra koncentrálunk, de való igaz, 2016 és Rio az egész Vasas-család számára álomszerű volt.

 

Az esemény méltó lezárása volt 2016-nak. Nagyon színvonalas programon vehettünk részt, az pedig külön jó érzéssel töltött el, hogy szinte mindenki elismerően nyilatkozott a sikereinkről.

Ezen a bizonyos FTC–Vasas meccsen a szünetben volt lehetőségem Kubatov Gáborral és Nyíri Zoltánnal is személyesen találkozni. Nagyon korrekt módon, sportemberként gratuláltak nekünk. Egyébként a meccs után egyből a reptérre sietünk, hiszen aznap jött haza Szilágyi Áron.

A nagy sikereket elsősorban a sportolók, szakemberek és a szurkolók élvezik ki. Nekünk, vezetőknek többnyire a megoldandó problémák jutnak, de ez így van rendjén. Új kommunikációs igazgatónk, Hegyi Iván mondta éppen, hogy belülről nézve már érti, miért nem az önfeledt öröm jellemzi a hétköznapokat. Konkrét kudarcot ennek ellenére sem tudok mondani, abban viszont feltétlenül van hiányérzetem, hogy női kézilabdában és férfi vízilabdában még nem tudtunk olyan támogatói kört megnyerni magunknak, amelynek köszönhetően újra az első osztályhoz, illetve az OB I-es elithez tartozhatnánk.

 

A célok eléréshez sokféle irány létezik, de visszatekintve nem látok olyasmit, amit feltétlenül másképp kellett volna csinálnunk. 

 

Partnereinkkel közösen igyekszünk az egyéni élsport és a csapatsportágak minél eredményesebb működtetéséhez még jobb feltételeket teremteni. Szeretnénk új sportágakkal is bővülni, de csak értelmes keretek között. A közelmúltban például a sportlövészet csatlakozott huszonharmadik sportágként az anyaegyesülethez. Ezen kívül – alapfeladatainkhoz kapcsolódóan – megpróbáljuk felmérni azokat a területeket, amelyeken tovább tudunk fejlődni. Ennek érdekében már az év elején kérdőívet küldtünk a szurkolóknak, a saját munkavállalóinknak, illetve a nálunk sportoló gyermekek szüleinek. Szeretnénk e visszajelzéseket is figyelembe venni a jövő tervezésénél.

Pénz, pénz, és pénz… Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szerényebb feltételrendszer mellett is nagyon jó szakmai hátterünk van mindkét sportágban, de ez önmagában nem elég, döntően a költségvetés mértéke határozza meg az eredményességet. Remélem, a következő idényben már ebben is sikerül kicsit előrelépnünk.

 

Sportágtól függetlenül presztízs a Vasashoz tartozni, amit a riói olimpia és a labdarúgók szereplése csak tovább erősített. Házon belül igyekszünk valamennyi szereplőt megbecsülni, de egyébként is azt tapasztalom, hogy mindenki reálisan látja a saját sportága népszerűségét és lehetőségeit.

 

Mindig is úgy véltem, hogy modern infrastruktúra nélkül nem létezik minőségi sportszolgáltatás. A megválasztásom után ezért is szorgalmaztam, hogy saját kezelésbe vegyük a létesítményeket. Az élet 2004 óta bennünket igazolt; partnereink bevonásával folyamatosan fejlődtünk, 2020-ig pedig a kormány kiemelt támogatásával tudjuk megkoronázni, méltó módon befejezni e munkát.

A cél az, hogy az említett program végéig valamennyi sportágunk felújított vagy teljesen új létesítményeket kapjon. A Fradi-városhoz hasonlóan mi is szeretnénk megépíteni a saját Vasas-városunkat, még ha földrajzi értelemben különböző kerületekben zajlanak is a fejlesztések. Minden beruházásunkat kiemelten kezeljük, de szurkolói szemszögből a Fáy utcai létesítményben rejlik a legnagyobb potenciál. 

 

Jó érzés, hogy ebben is úttörők voltunk, és az évek során a közösségépítés, a Vasas-család gondolata hiteles üzenetté vált. Ha más szervezetek is ebben a modellben látják a jövőt, annak pedig csak örülünk.

A Vasas mindig is meghatározó, sok szakosztályt működtető klub volt, de mindenáron nem akarunk növekedni. Ezt csak abban az esetben ambicionáljuk, ha ésszerű érvek szólnak mellette. Több ilyen indok lehet: az egyik például, ha az új sportággal a gyereksport-bázisunkat tudjuk bővíteni, remek szakemberek bevonásával. Ugyanígy szempont lehet, hogy egy sportágon keresztül eredményes egyéni élsportolókat nyerjünk meg. Utóbbira ragyogó példa volt Hosszú Katinka szerződtetése. 

 

Erre a kérdésre adott válasszal, és további kérdezz-felelekkel jelentkezünk a második résszel holnap este.